Tarts velünk a dallamok útján! Egy apró kis egzotikus szigeten a tíz éves Nelson arról álmodozik, hogy egy nap híres énekes lesz. Mindent megtesz azért, hogy ez az álom valósággá váljon, amikor pedig elfogadják a jelentkezését egy tehetségkutató műsora, úgy érzi, eljött az ő ideje. A fellépést azonban sok gyakorlás előzi meg, amihez a kisfiú és legjobb barátja, Mia, az egykori párizsi szupersztárt, Pierre Lorey-t kéri fel. Bár a férfi kezdetben vonakodik a felkéréstől, hamarosan mindkettejük életét megváltoztatja a közös munka.
Nagyon rossz a szinkron. Hol találtak ennyi orrhangú, rosszul artikuláló gyereket? Őket alig értettem.
Vacak kis film. Ötletekben nem bővelkedik, inkább hatásvadász elemekkel van megtűzdelve itt-ott. Kíváncsi lennék, milyen a kis srác énekhangja a szinkronizálatlan filmben, ha már egyszer Piaf-hoz hasonlították a film címében. Bizonyára sokkal, de sokkal jobb, mint a magyar kisgyerek hangja és éneklése. Mert azt szívesen felejteném – az egész filmmel együtt.
Nekünk nagyon aranyos gyerekfilm, matinéba való. Maguk a franciák és a Rénunion szigetén élők már egész másképp vélekednek róla. A franciáknak nacionalista a rénunioniaknak soviniszta, mivel a haza mindenekfelettiségét hirdeti. Az elhangzó dalok is erről szólnak, valamint az egyik főszereplő Pierre Lorey az őslakos kisfiú és rajta keresztül a sziget megmentőjének karakterében tündököl. Ehhez még hozzájárul az eredeti cím is, ami lekicsinylő, körülbelül annyit jelent, hogy a ‘kis madárcsontú, vézna, stb. Érthető, hogy az őslakosok ennek nem örültek. Gérard Jugnot Franciaország egyik elismert rendezője, de ezzel a filmmel, bármilyen ártatlannak látszik is, kihúzta a gyufát még a franciák körében is. Rénunion Madagaszkártól kb. 800 km-re az Indiai-óceánban található, 1638 óta van a franciák birtokában. A lakosság 1%-a francia és fehér bőrű, a többiek fekete bőrüek vagy kevert népcsoportok, ennek ellenére 80-90%-ban a francia nyelvet beszélik, a római katolikus egyházhoz tartoznak. Az emberek jól élnek, Franciaország támogatásának köszönhetően, a sziget fontos katonai támaszpont is. Az elmúlt 400 évre a béke volt a jellemző a szigeten, 2018-ban viszont zavargások törtek ki, mikor a francia kormány emelte az üzemanyagok jövedéki adóját. Üzemanyag raktárakat, bevásárló központokat foglaltak el és úttorlaszokat emeltek. Végül kijárási tilalmat vezettek be. Mindezek ismeretében már érthető, hogy miért nem örültek Jugnot filmjének, nem kívánták szítani az indulatokat. Pedig olyan ártatlan kis film, ugye?
Hja, és ne feledjem, a magyar címadók roh**nak szét.
Olyan, mint általában Jugnot filmjei, akár színészként, akár rendezőként van bennük – hát még ha mindkettő. Egyensúlyoz az emberi jóérzések emberi jóérzéssel való megmutatása és a B-kategóriás dramaturgia és színészvezetés között. Nézhetős.