A csóró

Pasolini első filmje a római külvárosok reménytelen, lepusztult világában játszódik. Főszereplője cinikus és brutális, dolgozni nem hajlandó Vittorio, aki egy prostituálton élősködik. Amikor beleszeret egy lányba, addigi élete válságba kerül. A hozzá hasonló szociális körülmények között élő fiatalok számára azonban – ahogy Pasolini megfogalmazta – „a megváltás mégoly halvány és csalóka reményét kizárólag a halál jelentheti”.

„Egy olyan ember megalázottságát és nyomorult emberi állapotát akartam bemutatni, aki a római borgate mocsarában él. Éreztem és tudtam, hogy ebben a megalázottságban van valami szent… és Bach zenéje segített abban, hogy a nagyközönséggel megismertessem szándékaimat. A megváltás mégoly halvány és csalóka reményét kizárólag a halál jelentheti” a lopásból és utcalány-élettársa kizsákmányolásából élő ifjú főhős számára, aki szorgalmasan dolgozó öccsét hergelendő még dicsekszik is munkátlan függetlenségével és elzülleszti az életében felbukkanó tiszta nőt.” – vallja Pasolini.