2005. június 28-án a Navy Seals négy tagját veszélyes és titkos akcióba küldik Afganisztán Hindu Kush régiójában. A Vörös Szányak fedőnevű küldetés célja magas rangú tálib vezetők semlegesítése. Azonban a küldetés balul sül el, a csapatra ellenséges erők támadnak, s a négy katona csakhamar magára marad, minimális eséllyel a túlélésre.
A film a New York Times bestsellere alapján készült, és valós eseményeket dolgoz fel, amely Marcus Luttrell, a történet főszereplője szemszögéből mutatja be a történéseket. Luttrell-t Mark Wahlberg alakítja a most készült filmben.
Csak felidegesítettem magam. Aki ismeri az AK-47-t, az tudja, hogy akár 1500 m-ig is halálos fegyver tud lenni. Képes átütni a 2cm-es acélt, a 30cm vastag betonfalat. Egy fa nem tud igazán védelmet nyújtani ellene. A temérdek repkedő lövedék közül csak az a néhány talált volna célba? Ugyan! Öreg vagyok bohócnak.
Már megint hősöket akartak gyártani. Régen a szovjetek próbáltak etetni bennünket a hülyeségeikkel, most fordult a segg.
Még egy erősen túlértékelt film, de annyi baj legyen. A zene valami kritikán aluli, hatásvadász ratyiság, inkább passzolna egy motivációs videóhoz, mint háborús filmhez.
A film elején már van mire emelni a szemöldököt(sajnos a zenén túl is), a „gotta pay the bills” üzenetnél azért el lehetne gondolkodni, akárhogy is magyarázzuk, a fickó embereket öl pénzért, így már talán annyira nem tűnik meghatónak. Később sem kimondottan más a helyzet, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a tálibok miért végtagra lőnek, vagy hogy ők miért fekszenek ki két lövéstől, ha a terminator amerikai simán benyel minden végtagjába 1-1 lövést, esetleg párat az oldalába, egy rosszul sikerült fejlövést, leveti magát egy halom sziklán, bekeni magát földdel aztán megy tovább a lövöldözés – igaz történet, meg a fszmat.
Lehetne még sorolni, de nem akarom szétspoilerezni, hiteltelen baromság, ha valaki jó háborús filmet akar nézni, akkor Black Hawk Down\Saving Private Ryan.