Erőltetett menet

Gyakran dolgozzák fel a filmesek egy-egy nevesebb író és költő életét vagy életének egy szakaszát. Jellemző ez a magyar filmesekre is, akik nem kisebb alakokról készítettek játékfilmet, mint Kosztolányi, Karinthy, Rejtő vagy Mándy. E filmek egy kis odafigyeléssel egészen könnyen elérhetőek a mindennapi ember számára. Azonban szép számmal akadnak mellőzött alkotók is – közéjük tartózik Radnóti Miklós is. Alapos kutatás után is csupán egy vele foglalkozó magyar filmről szereztem tudomást. E filmről, mely a Holdfogyatkozás címet viseli, egy Radnóti – Babits emlékműsor kapcsán tesz említést a Filmvilág 1985-ös januári száma. A film maga elérhetetlen.
Mindennek tükrében érdekes, hogy pont egy amerikai alkotás, az Erőltetett menet az, ami Radnótival foglalkozik, méghozzá egészen színvonalas módon. Az 1989-ben forgatott film története folyamán megismerkedhetünk a magyar származású Bobbal, aki több évnyi sorozatszínészkedés után valami nagyobb munkára vágyik. E komolyabb falat számára Radnóti eljátszása egy magyar filmben. Azonban nem csak művészi ambíciók hajtják, hanem személyes kérdések is, hiszen édesapja nem hajlandó mesélni családjuk múltjáról, Bob édesanyjáról és a háborúról.
Személyes kíváncsisága és szakmai precizitása összemosódik a filmben, ahogyan az újra forgatott valóság a jelen valóságával keveredik. Talán ez kacifántosan hangzik, mégis könnyen megérthető, ha tudjuk, hogy a film egy forgatásról szól. Igaz, a filmforgatásról filmet készíteni nem tűnik nagy bravúrnak a 80-as években, mégis a gondos kimunkáltság figyelemre méltó az Erőltettet menetben. E fogás tudatos használata lehetőséget adott a rendezőnek arra, hogy a holokauszt filmes vonulatát gyengítve nagyobb hangsúlyt fektessen Radnótira és az őt pontosan megformálni akaró amerikai színészre. E formai megoldás sok jelenetet és gondolatot húzott alá a néző számára finoman, mégis tisztán láthatóan.
Ezek közül az „aláhúzott” részek közül több említésre méltó is akad. Az egyik ilyen, amikor a zsidó édesapa találkozik a „munkatáborban” saját fiával és emlékeivel. A másik, amikor a filmbéli Radnóti elbúcsúzik Fannitól, majd Bob elbúcsúzik a költő feleségét megformáló színésznőtől. Ugyanezen a formai vonalon ütközteti a magyarság-, zsidóság – tudatot. Hiszen a film során Bob rájön, hogy mivel anyja keresztény volt, így ő nem igazán nevezhetõ zsidónak. érdemes egyébként megjegyezni, hogy e film a filmben – vonulat gyakran úgy jelenik meg, mintha a fiktív Radnóti – filmet néznénk. Sőt, ez a film végére teljesen dominánssá válik.
Érdekes szerepet kapnak a versek az alkotásban. A versek nem egy öncélú képorgia ihletõi. Elsősorban Radnóti sorsa a fontos. Azonban, mivel személyének lényege a költészet volt, versei is markánsan hozzátartoznak. A töredékesen és egészben elmondott versek, mint jól szerkesztett beszédek emelik meg az alkotás értékét. A film során a Csütörtök, Nem tudhatom, Töredékek, Hetedik ecloga, Razglednicák című versek tûnnek fel. Ezek közül a legnagyobb hangsúllyal a Nem tudhatom jelenik meg, egy munkatábori éjszakát bemutató jelenetben. E verssel zárja a film a magyar-zsidó hazatudat problémakörét. Ettől fogva már „csak” a halálvárással foglalkozik a film.
Az Erõltetett menet nem nevezhetõ a filmművészet elveszett Gráljának, inkább azoknak a műveknek a sorába tartozik, amelyek bár bírnak értékekkel, mégis a feledés homálya övezi. Most, a Radnóti – év alkalmával itt lenne az ideje felkutatni vagy készíteni olyan filmeket, melyek a neves költõ munkásságát és életútját veszik górcső alá.