Baker Dillt, a rejtélyes halászhajó-kapitányt sötét múltja kísérti és nyomasztja, mígnem egy nap a csodálatos karibi paradicsomban utól is éri. A sziget igazi turistacélpont, ahova pihenni és kikapcsolódni jönnek az emberek – ám ez nem igaz azokra, akik itt élnek. Dill abból tartja fenn magát, hogy Serenity névre keresztelt, ikermotoros hajóján sporthorgászni viszi a turistákat. Csak egy társa van, Duke, aki látszólag sokkal komolyabban veszi a munkát, mint ő. Dill ugyanis megszállotja annak, hogy elfogjon egy mitikus kékúszójú tonhalat, ami mindig túljár az eszén – rögeszméje pedig már nem egy ember nyaralását tette tönkre. Amikor Duke kérdőre vonja emiatt, Dill inkább csak mogorván magába zárkózik, és a helyi bárban keres vigasztalást az ital és Constance segítségével. Ám egy nap váratlanul felbukkan volt felesége, Karen, aki annak idején egy gazdag üzletemberért hagyta el – és aki most valami olyansmire kéri a férfit, amit az vonakodna megtenni. Viszont egyre inkább nyomasztják az elhidegült fiával kapcsolatos régi emlékek, és már abban sem biztoss, hogy minden az, aminek látszik.
Hogy ez mekkora tré egy film!
Egyetértek Nórival.
Ezért nem szabad hinni az előzeteseknek, ahol összeollózzák a csalogató jeleneteket, közben ez a film szó szerint semmit sem ér (mire kapott 10/7-et?)
Azt hittem egy jó dráma, thriller, de én inkább a misztikus kategóriába sorolnám. Összevissza, zagyva, kusza film…