Pierre Lemaitre idehaza is népszerű, Goncourt-díjas regényének méltó és feledhetetlen adaptációjában a nagyképű Pradelle főhadnagy (Laurent Lafitte) a háború utolsó óráiban levezényel egy teljesen értelmetlen rohamot a kitüntetés reményében. A két szerencsétlen közkatona, Édouard (Nahuel Pérez Biscayart) és Albert (Albert Dupontel) közlegény csaknem az életükkel fizetnek ezért. A vérfürdő maradandó károkat okozott a túlélőkben. Ki-ki a maga módján, de a háború után bosszút esküszik a haza ellen, ami csak a halottakat ünnepli, a megnyomorítottakkal nem törődve. Pradelle a külhonban elesettek hazaszállításából és újra elföldeléséből csinál üzletet, a csatában fél arcát elveszített Édouard, és a számára látványos maszkokat készítő Albert pedig extravagáns emlékmű tervével házalva játszik mások hazaszeretetére. A tét számukra egymillió frank, azonban ha elbuknak, az életükkel fizetnek érte. A színészből lett rendező, Albert Dupontel lenyűgözően látványos, a XX. század legelején játszódó filmje az Amélie csodálatos élete és a Hosszú jegyesség grandiózus vizuális megoldásait felidézve kápráztatja el a nézőt.
Ilyen jó filmet már idejét sem tudom, hogy mikor láttam utoljára. A téma, a megvalósítás, a szereplők játéka, minden nagyon egyben van. Szerintem a szinkron is átlagon felüli, nem kellett külföldiül nézni. Üde színfolt ez a film a sok hulladék között! Ajánlom megtekintésre!
Mindegyik dicsérő hozzászólással egyetértek! Ugyanakkor senki sem említi meg, hogy a film Pierre Lemaitre – szerencsére – magyarul is olvasható azonos című regénye alapján készült. A film végét az író jóváhagyásával meg is változtatták, de még a filmnél is tökéletesebb élményt nyújt. Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom.